Cookie-k

Tartalomjegyzék

Az 1890-es években Zugligetben és a környező hegyoldalakon egyre nagyobb számban épültek a (nagy parkkal körülvett) nyaralók.
A tulajdonosokon túl, a kertészek, a gondnokok családjaikkal itt töltötték az év nagy részét - kora tavasztól késő őszig. Az egyre inkább benépesülő területen a székesfőváros egy új elemi iskola felállítását határozta el.
1896-ban Eperjessy István tanító közreműködésével megvásárolták a budai 9497. sz. telekjegyzőkönyvben 6391 sz. alatti ingatlant.
Az iskola épületét Vass József mérnök tervezte. Az építkezés 1896. őszétől 1897. júniusáig tartott Barcsay József vezetésével.
1897. szeptemberétől Eperjessy István vezető tanító a III-IV-V-VI. egyesített vegyes osztályt, valamint az ismétlő iskolát vezette, Eperjessy Istvánné az I-II. vegyes osztályt tanította, aki egyúttal a Labanc úti és a Zugligeti úti iskola leánytanulóinak a kézimunka oktatását is ellátta.
Az iskola a Krisztinavárosi iskolaszékhez tartozott, a Zugligeti és a Lipótmezei iskolák tanítóival egy tanítótestületet alkotott.
1898. szeptember 3-án a Drasch-féle téglagyár igazgatója egy Ferenc József mellszobrot ajándékozott az iskolának, melyet az udvaron a bejárat mellett állítottak fel.

A székesfővárosi tanács 44258/1898 sz. határozata a 12-15 éves tanköteles gyerekek részére gazdasági tanfolyam megindítását rendelte el.

"Az iskola célja, hogy a tanulók a mezőgazdaság azon ágaiban, melyeket a lakosság ezen a környéken űz, elméleti és gyakorlati oktatást nyerjenek, különösen pedig a fatenyésztésből, egyszerű kertészkedésből, szarvasmarha tenyésztésből, stb. A leányok külön kézimunka oktatást nyerjenek." - írja Eperjessy István a Krónikában.

1898-ban az iskola vetítőkészüléket vásárolhatott és vasárnap délutánokon a felnőttek részére földrajzi, csillagászati, természettudományos előadásokat tartott eleinte Eperjessy, majd a tantestület bővülésével más tanítók is. Természetesen a gyerekek részére is voltak vetítéssel kísért előadások.


1901-től az iskola önálló tanítótestület lett, vezetője Eperjessy István igazgató-tanító, aki pedagógiai értekezéseket is írt különböző lapokba. Fő témái: a gyermekvédelem, a gyermeklélektan és a gazdasági ismétlő iskola. A gazdasági iskolában folyó tanítás hatékonyságát intézmények, kiállítások látogatásával is igyekezett elősegíteni.
Az iskola tanítótestületének jó munkáját bizonyítja, hogy megbízták az osztatlan népiskola általános és részletes tantervének kidolgozásával. Eperjessy István a mezei gazdaság és kertészet tanításának módszertani utasításait is megírta az Országos Közoktatási Tanács felkérésére.
A szép magyar beszéd elsajátítása érdekében karácsonykor pásztorjátékokat adtak elő a tanulók. A tanév végén jutalomkönyveket kaptak a magyarul legszebben beszélők.
1903-tól kénytelenek voltak bevezetni a váltakozó tanítást, hisz 5 tanteremre lett volna szükség a meglévő 3 helyett.
A tanteremhiányt ideiglenesen megoldotta, hogy a székesfőváros tanácsa bérbe vette a Labanc út 33. sz. alatti ingatlant. Itt tanult IV-V-VI. fiú és lány osztály.
A téli hónapokban napközi működött a rászoruló gyerekek részére az iskolában. A környék lakossága és a tanítótestület tagjai pénzzel, élelmiszerrel támogatták a konyhát. A szegény tanulóknak ruhát, cipőt is adtak minden évben a tél folyamán. A jótékonysági munkát az igazgató felesége, Eperjessy Istvánné fogta egybe.
1903-1912-ig minden télen kosárfonó- és kerti bútor-készítő tanfolyam volt az iskolában, amelyen elsősorban a gazdasági iskola tanulói vettek részt.

1904. elején dr. Ranschburg Pál végzett az iskolában vizsgálatokat a gyerekek képzettartalmának megállapítására. Ezek a gyermekpszichológiai vizsgálatok több éven keresztül folytak, elsősorban Eperjessy István és Fodor Ernő részvételével. A Gyermektanulmányozási Társaság felkérésére is végzett a testület irányított megfigyeléseket.

Tantestület az épület előtt 1905-ben


1907-ben a Virányosi dűlőben lévő faiskolából 2000 négyszögölnyi területet kapott az iskola. A gyakorlótelep vezetésével Oláh Dezső tanítót bízták meg, aki a Kert c. szaklapnak is munkatársa volt. A telepen termelt zöldséget és gyümölcsöt eladták, a pénzt a székesfőváros központi pénztárába fizették be. A telepen termesztett dinnyével 1908-ban bronz érmet nyertek az országos kiállításon. A téli hónapokban szlöjd munkákat végeztek nemcsak a gazdasági iskola tanulói, hanem az V-VI. osztályosok is.

1908-ban vásárolta meg a főváros a Labanc út 2-4. sz. alatti ingatlant óvoda és iskola céljára. A 10 szobás emeletes épületben 1909. január 29-én nyílt meg az óvoda, felügyeletével az iskola igazgatóját bízták meg. Ugyanebben az évben a Virányos úton, a gyakorlótelepen tanműhelyt építettek fel.

1909-től a tanítás már szétszórtan 4 épületben folyt.

  • a Labanc út 31. 3 tanteremben 4 osztály és az igazgatói iroda
  • a Labanc út 33. 2 tanteremben 2 osztály és a háztartási iskola konyhája
  • a Labanc út 2-4. iskolabarakkban 4 tanteremben, 4 osztály és egy kis tanítónői szoba
  • a Virányos út 19. gazdasági gyakorlótelep munkaterme
  • A tanszereket 12 szekrényben az osztályokban helyezték el.

Az iskolai könyvtárról először 1907-ben tesz említést a krónika. Ekkor 196 kötetből választhattak a tanítók és 63 kötetből az ifjúság. A Budapest Zugliget Egyesület minden évben 10 koronát adományozott az ifjúsági könyvtár fejlesztésére. 1923-ban már 465 kötet volt a tanítói és 378 kötet a tanulói kölcsönzésre kivehető könyvek száma

Tantestület az 1910-es évek elején

Eperjessy István halála után, 1912-ben Szabó István lett az iskola igazgatója, aki előzőleg a VI. kerületi Lehel utcában tanított.
Ugyanekkor a székesfővárosi tanács a gazdasági- és háztartási iskolát az I. ker. Virányos úti gyakorlótelepre helyezte át, és Oláh Dezsőt bízta meg az igazgatásával. Így a IV-V-VI. osztályos fiútanulók sajnos már nem vehettek részt az itt szervezett tanfolyamokon.
1912-től több új rendelet szabályozta az iskolák életét. Megalakult a pedagógus továbbképzést elősegítő Fővárosi Pedagógiai Szeminárium. Rendelet jelent meg a tanítóknak a gyermekvédelem terén kifejtendő tevékenységéről. A szakfelügyelői intézményt is megerősítették ettől a tanévtől. A kerületi tisztiorvos többször vizsgálta, oltotta a tanulókat. Ebben az évben kezdődtek a svédtorna-módszer szerinti testnevelési órák.
A szabadidő hasznos eltöltésének, valamint a gyerekek kézügyességének fejlesztése érdekében un. "pipere" tanfolyamot indítottak a III-IV. osztályos leánytanulók részére. Háncs, léc, stb. megmunkálásával varródobozokat, kosárkákat készítettek.
A tanítótestületnek minden hónapban értekezletet kellett tartani. Ezek témái 1912-től elsősorban pedagógiai, didaktikai kérdések voltak (fogalmazás-, szépírás módszertana, bemutató órák megbeszélése, szakirodalom ismertetése.)

Az oktatást számtan-, beszéd- és értelemgyakorlati-, természetrajzi (növény-, állat-, ásvány-, embertani), természettani (mechanika, hidrosztatika, magnetika, fény és hangtan), vegytani-, gazdaságtani- szakkörök, rajzszertárak segítették. Az eszközök szekrényekben az egyik tanteremben, illetve a főépület folyosóján voltak elhelyezve.


1914-ben kitört az I. világháború, a tanítás csak október 1-én kezdődött. A háborús évek alatt gyakran elmaradtak a tanítási órák az egyéb tevékenységek miatt (lisztjegyek osztása, erdélyi menekültek fogadása, szénszünet).
A tanítók munkadélutánokon, varródélutánokon is dolgoztak. Résztvettek az éjjeli őrszolgálatban, jótékonysági gyűjtőakciókban, adományok szétosztásában is. A gyerekek karácsonyi képeslapokat rajzoltak a katonáknak, fémet gyűjtöttek, az V-VI-os fiúk az iskolai gazdasági- és díszkertet is művelték.
A háború befejeződése utáni években nagyon gyakran voltak hosszú szénszünetek. A rászoruló gyerekeknek a napköziben biztosítottak étkezést különböző segélyszervezetek segítségével.
1920. június 4-én megszólaltak a gyászharangok, iskolagyűlést tartottak. "Minden ember és gyermek egy-egy tiltakozás volt"

1922-től már nem kellett tüzelőhiány miatt hosszú szénszüneteket kiadni, mégsem kirándultak olyan sokat a gyerekek, mint a háború előtti években, de a gyerekszínház előadásait évente kétszer meglátogatták.

Osztálykép 1923-ból

1924-ben nyugdíjazták Szabó Istvánt, az új igazgató a Fővárosi Tanítók Nemzeti Szövetségének alelnöke: Ekamp Nándor lett, aki sok civil szervezetben is betöltött különféle funkciókat. Az eredményesebb nevelés érdekében kérte a fővárosi tanácstól, tornaterem létesítését, de mint tudjuk hiába.

Bizonyítvány az 1928-29 es tanévből

1930-ban a székesfőváros módosította a kerületi közigazgatást, iskolánkat a XII. kerülethez csatolták. Eddigi igazgatónkat kerületi tanfelügyelőnek nevezték ki, de továbbra is a Labanc úti iskola tanítói lakásban lakott. Új igazgatónk az iskola régi tanítója, Mindszenty Boldizsár lett. A tanítás továbbra is 3 épületben, két helyszínen folyt. A Labanc út 4. sz. alatti barakkban az I-III. osztály tanult, a Labanc út 31-33. sz. két épületében a IV-VI. osztályt és a napközit helyezték el. A Labanc út 31-33. sz. alatti iskolának 1400 m2 udvara, 8324 m2 intézeti kertje volt, kályhával fűtötték a termeket a 296 tanuló részére, akik összesen 9 tanulócsoportban tanultak, � ezeket az adatokat egy 1929-30. iskolaévről kiadott évkönyv ismerteti.
A kor iskolarendszerének megfelelően a gyerekek nagy része csak 10 éves koráig járt elemi iskolába, utána más típusú oktatási intézményekben tanult tovább.
A 30-as évekre a Budai-hegység egyre inkább benépesült. Az elegáns villák mellett kisebb családi házak is épültek. A remiz mellett a Beszkárt dolgozók családjai részére kisebb lakótelepet emeltek.
1934-ben a szép, új Fenyves utcai iskolában is megindult a tanítás, így csökkent nálunk a zsúfoltság.
A 20-as évek végén egyre több cserkészcsapat alakult Magyarországon. Az iskola fiútanulói főleg a Pasaréti templom csapatához tartoztak. Elbeszéléseik szerint nagyon sok élményt nyújtott ez a szervezet (táborozások, közös portyák stb.) a 30-as évek fiútársaságának.
1943-ban Mindszenty Boldizsár igazgatót nyugdíjazták. 1903-ban fiatal tanítóként került ebbe az iskolába, és hadifogságának éveit leszámítva végig itt dolgozott.
Calligaris Ferenc vette át az iskola vezetését. A 97734/VII. polgári határozat egyesítette a Labanc és a Virányos úti Népiskolát. A Virányos út 9. sz. alatt 2 épületben, két részre osztott osztály működött. Ebben a tanévben kevesen, mindössze 139-en tanultak a Labanc úton és 50-en a Virányos úton.
1944. április 21-én a Magyar Királyi Honvéd Vasúti- és Hidász Szertár kiképző százada lefoglalta a Labanc út 4. sz. alatti barakképületet laktanyának. A háború végére az épület teljesen romos lett, hamarosan lebontották. A Labanc út 31-33. sz. alatt lévő épület július 24-től a Magyar Királyi Honvédség szaklégvédelmi ütegének lett a laktanyája, a jegyhivatal és az ínségkonyha kivételével.
Az ostrom 1944. dec. 24 - 1945. febr. 14-ig tartott ezen a vidéken. A lakosság az óvóhelyeken húzódott meg. A háború alatt mindhárom telken ástak földalatti árokóvóhelyeket.
A Labanc úti épületekben 75%-os üvegkár keletkezett. Sajnos nemcsak emberek, hanem rövid ideig lovak is használták a nagy épületet, így 1945. februárjában először alaposan ki kellett takarítani és fertőtleníteni a tantermeket. A deszkakerítés 350 méteren hiányzott, a kályhák, a csatorna levezető csövek eltűntek, az épületet kifosztották, a dobogókat, padokat, szertári felszereléseket, stb. elvitték.
A barakkból és a - szinte épen maradt - Virányos úti tantermekből összeszedett néhány padban, ideiglenesen helyrehozott ablakokkal az igazgató, és a tanítók fáradhatatlan munkájának eredményeként 1945. március 8-án megindult a tanítás, de. 9-12 óráig. Áprilistól 8-13 óráig 5 tanteremben, a Virányos úton 2 teremben, heti 18 órában tanultak a gyerekek. Április elején már az iskola veteményes kertjét is megművelték. A rövid tanév július 14-én fejeződött be.

  

Copyright

Copyright © 2020 Budenz József Általános Iskola és Gimnázium. Minden jog fenntartva.
Weboldalépítés: Glorius Art Studio

OM azonosító: 034802
1021 Budapest, Budenz út 20-22.
Tel: +361-394-3177